Az otthonok megmentése a családok megmentését jelenti

Szociálteológus az MKPK nyilatkozatáról

    A tízmilliárdos tételekben pazarló magyar államról, felügyelőbizottsági tagok „munkabéréről", a BKV-menedzsment végkielégitési botrányairól, vagyis adóforintjaink elherdálásáról szóló hírek áradatában, a válság első fél évében realizált hazai banki nyereségek közzétételével szinte egy időben jelent meg a múlt héten a püspöki kar nyilatkozata. „A sok családot sújtó adósságcsapda miatt emelik fel szavukat a püspökök, és tiltakoznak a kényszerű kilakoltatások ellen" - kommentálja a dokumentumot Goják János szociálteológus, az MKPK Iustitia et Pax bizottságának főtitkára.

    - Az érintettek számától függetlenül a családot mint a társadalom alapsejtjét feltétlenül megilleti a védelem, és az is igaz, hogy a lakhatás, a ruházkodás és élelmezés mellett azon emberi jogok egyike, melynek biztosítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki emberhez méltóan éljen (lásd XXIII. János pápa Pacem in terris enciklikájának 11. fejezetét). XVI. Benedek is hasonló szellemben szól, amikor az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának hatvanadik évfordulója kapcsán megállapítja, hogy az emberi jogok tisztelete a kulcs a világ számos problémájának megoldásához, előmozdítása a leghatékonyabb stratégia az egyenlőtlenségek megszüntetésére és a biztonság fokozására.

    A lakás mint otthon elengedhetetlen feltétele a harmonikus családi együttlétnek, a feltöltődésnek; sőt, a lakás megszerzése, állagának megőrzése, szépítése nemegyszer a házaspárokat évtizedekre összekötő kapocs. A gyermekek mellett biztosíthatja a házasság tartósságát. Az egyház szociális tanítása szerint a kormányoknak éppen az említett megfontolások miatt a szociális helyzethez mért lakáspolitikát kell folytatni a szubszidiaritás elve alapján, azaz az építkezésre vállalkozó családoknak anyagi segítséget biztosítani. A lakáspolitikának nemcsak a lakásépítést kell elősegítenie, hanem a lakhatás biztonságát is szavatolnia kellene - teszi hozzá Goják János.

    Az eladósodás és a kilakoltatás réme szorosan összefügg a vállalt bankkölcsönök törlesztésének nehézségeivel, melyek a gazdasági válság miatt támadtak. A két főszereplő itt a bank, a kölcsönadó, és a hitelt felvevő ügyfél, melyek szerződését a világméretű gazdasági válság felborította. A püspöki nyilatkozat véleményem szerint különösen azoknak a polgártársainknak körét célozza meg, akik tíz- húsz millió forint értékű lakóingatlanjukra, egyetlen otthonukra vettek fel hitelt. Itt már főként gyermekes családok érintettek, akik az egyház különös gondoskodására tarthatnak igényt. Fizetésképtelenségükhöz legtöbbször a munkahely elvesztése, esetleg tartós megbetegedés is hozzájárul. Az ingatlan elárverezése nemcsak vagyonvesztést jelent, hanem egzisztenciális csődöt, és végül a család szétesését eredményezheti. Ezt pedig az egyház nem nézheti szó nélkül - hangsúlyozza a szociálteológus, majd hozzáfűzi: (a kilakoltatásokkal kapcsolatban - a szerk.) a számháborúzás helyett a hiteltartozás miatti kilakoltatás az egész társadalom összefogását, azaz a szolidaritást igényli. Tekintsük ezt a helyzetet akár természeti katasztrófának, mely az otthonokat fenyegeti. Ilyenkor emberek és intézmények mozdulnak egy szívvel és egy lélekkel, hogy segítsenek, anélkül, hogy az egyéni felelősséget firtatnák.

    Az egyház tehát azt kéri, hogy az állam, az önkormányzatok és a bankok tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az érintett családok számára emberséges megoldást találjanak, hogy ne veszítsék el a fedelet a fejük fölül. Emellett pedig a hívőket a püspökök arra buzdítják, hogy figyeljenek oda szomszédaikra, ismerőseikre, és másokkal összefogva nyújtsanak nekik tőlük telhetően lelki és fizikai segítséget.